Erdély

"Szeretnék most ott ülni egyedül,
a Máramarosi bércek között egy sziklán,
füleimbe csak a szél süvíthetne,
ott a városok zsongása elülne.
Óriás lehetnék ott a csúcsok között,
megnyílna előttem a világ,
szememmel, szívemmel befogadnám,
azt a zöld-kék-fehér csodát!
Érezni akarom csak a napot, a szelet,
a természet erejét bőröm pólusain,
szemem összehúzva tekintenék a mélybe,
magam alá a végtelen gyönyörű Erdélyre!